2010. augusztus 8., vasárnap

Már régen írtam. Pepe nővőget és okosodik. Már megy a szobatisztaságra nevelés, több kevesebb sikerrel. A kis mocsok most volt 4 hónapos. Első szava "kaka" volt, igaz még csak egyszer mondta, de tisztán és érthetően. Éppen biztattam őt eme tevékenység elvégzésére. Borzasztó eleven, állandóan figyelni kell rá. Ha felnő biztos, hogy villanyszerelő lesz, mert a vezetékek nagyon izgatják. Még a csengőre is rászáll, de jó a villanykapcsoló is. A csillárt is szorgalmasan látogatja, onnan eddig a flakonba tett kaviccsal lecsalogattam. de most már direkt várja, hogy dobjam a flakont tetszik neki ha leesik és nagyot csattan, közben jókat röhög a markába, hogy ez a vén bolond milyen érdekes játékot talált ki. Szóval egy kis ördögfióka. Ha valamelyik szomszéd bejön, olyan mint egy angyal, ül a vállamon és figyel. Megérkezett a nagy, új kalitkája is. Most mit mondjak HATALMAS. Pepécske csak néha, néha megy be körül néz és spuri ki. A külsején már mászkál, a kiülőt is szereti, de még a kis kalitkájában alszik. Ebben az új házikóban még én is beférek. Szoval ennél kisebb is jó lett volna. Legnagyobb gondom vele, hogy egyelőre nincs mire tenni. Amire eredetileg akartam rakni úgy nagyon magas, sámliról sem tudom tisztába rakni a kalitkát. Most probálok dohányzóasztalt szerezni és arra raknám.

2010. június 16., szerda

Pepe már rövid távon tud repülni. Nagyon tud hisztizni. Persze állandóan szabadságot szeretne. Napi 4 órát van kinn, igaz ebből 2 órát alszik az ágyamon hasalva. Nekem most Németországban lenne a helyem. Bátyámnak az arany miséje volt tegnap, amire én is hivatalos voltam, de sajnos csak lélekben tudtam vele lenni. Nővéremék ma jönnek haza majd elmesélik milyen volt. Sajnos a derekam nem birja azt a hosszú autó utat. No és a pénztárcám is megcsappant. /Pepe elvitte/

2010. június 13., vasárnap

Végre beengedett. Mindig ezzel kell kínlódnom. Pepét a kis jákó babit csütörtök este hoztuk haza. Nem volt vele semmi baj az úton. Még sokat alszik, természetesen nem a rúdon, hanem a kalitka aljában hason és a fejét hátra dugja. Mindig megágyaz magának. Persze ennek nem örülök, mert nem azért teszek alá papírt, hogy összetépve éktelenkedjen a kalitka közepén egy csomóban. Szóval még nagyon baba. A járása is bizonytalan még, kis sete- suta, de sokat gyakorol a kalitka oldalán mászkál sután, de megy már neki. Ma már a vállamra is fel mászott, persze hamar leveszem onnan, mert még nem tud repülni. Nagyon tetszik neki a szemüvegem szára, nekem nem tetszik annyira. Kiváncsi vagyok, hogy a fülemet mikor fedezi fel. Nagyon szelíd, lehet őt simogatni,puszilgatni. Már tudja, hogy a kezemre lépve kiveszem. Jön már az ajtóhoz ha kinyitom. Naponta kétszer kap tápot. Most kezdi enni a magot, gyümölcsöt még nem pedig ott van az is előtte. Szerintem ő a nyugalom jelképe, evés után feldobodik akkor játszik, akkor indul el csámpázva felfedezni a szobát. Nem fél semmitől, bátor kis katona lesz belőle.