Jól megvagyunk Pepével. A múlt héten elmentem a nővéremhez látogatóba, ez jó fél nap. mert ő Pestlőrincen lakik. Mikor bejöttem Pepéhez fel sem emelte a fejét, rám se nézett már azt hittem vmi baja van. Volt is neki baja vérig volt sértve, hogy ilyen sokáig elmentem. 2 napig duzzogott utálatos volt velem azután megenyhült. Csoda egy Fej. Nagyon okos, de sokszor hülyének tetteti magát. Ma este történt: nem lehet a kalitkába nyulni, ha ő benne van, mert csip. Ma benyúltam, mert az egyik küblijét kellett kivennem, hogy nagyobb helye legyen a kalitka aljában. Mielött benyúltam megbeszéltem vele, hogy nem csip meg, megértette, mert hagyta, hogy kivegyem a tálat. Ezen én nagyon meglepődtem . Szóval sok mindent meg lehet vele beszélni. Változatlanul rosszcsont, de azért már sokat komolyodott.Már kezd szavakat mondani, az állathangokat köti az állat nevéhez. Pl: kérdezem hogy csinál a kakas? Kukurikú mondja ő, persze van mikor hülyéskedik és kukuriku helyet azt mondja, hogy kurikú. Szóval nagyon aranyos, kis tünemény csak időnként rájön valami és minden ok nélkül csip. Ami renkivülfájdalmas. Remélem idővel erről letudom majd szoktatni.

Pepe már 11 hónapos, nagyon aranyos, szeretni való kis jákó papi, de sajnos ő is nagyon ijedős és beszari. Eddig azt csinálta, hogy a gyümistálban lévőket ledobta a kalitka aljába, majd lement értük és onnan eszegetett. Ez nem lett volna baj. Abaj ott kezdödőtt, hogy színes papír van a kalitka aljában, Pepécske a ledobott gyümőlccsel feláztatta a papírt és elcsócsálta a papírt is. Ma ezen berágtam és tiszta fehér papírt tettem alá, amíg ö a szobában szabadon volt. Igen ám, de jött az elrakás ideje. Pepe meglepödve vette észre a változást és, mint a bolond körbe karikába mászkált a kalitkában egy órán keresztül, már a szárnytolla is kihullott, kifordította magát. Szép szóval nem lehetett ráhatni. Nem bírtam már nézni és a fehér papírokra ráraktam a régi színes újságpapírt. Persze közben állandóan beszéltem hozzá, hogy megnyugodjon. Még ezek után is folytatta a kalitkán belüli körözést, mászkálást.Most már néha meg -megpihent. Azóta már letakartam az alvóplédjével is. Úgy néz ki, hogy megnyugodott, de lemenni a kalitka aljába még most se mer. Azt mondják, hogy a jákok már csak ilyen beszariak.

Már régen írtam. Pepe nővőget és okosodik. Már megy a szobatisztaságra nevelés, több kevesebb sikerrel. A kis mocsok most volt 4 hónapos. Első szava "kaka" volt, igaz még csak egyszer mondta, de tisztán és érthetően. Éppen biztattam őt eme tevékenység elvégzésére. Borzasztó eleven, állandóan figyelni kell rá. Ha felnő biztos, hogy villanyszerelő lesz, mert a vezetékek nagyon izgatják. Még a csengőre is rászáll, de jó a villanykapcsoló is. A csillárt is szorgalmasan látogatja, onnan eddig a flakonba tett kaviccsal lecsalogattam. de most már direkt várja, hogy dobjam a flakont tetszik neki ha leesik és nagyot csattan, közben jókat röhög a markába, hogy ez a vén bolond milyen érdekes játékot talált ki. Szóval egy kis ördögfióka. Ha valamelyik szomszéd bejön, olyan mint egy angyal, ül a vállamon és figyel. Megérkezett a nagy, új kalitkája is. Most mit mondjak HATALMAS. Pepécske csak néha, néha megy be körül néz és spuri ki. A külsején már mászkál, a kiülőt is szereti, de még a kis kalitkájában alszik. Ebben az új házikóban még én is beférek. Szoval ennél kisebb is jó lett volna. Legnagyobb gondom vele, hogy egyelőre nincs mire tenni. Amire eredetileg akartam rakni úgy nagyon magas, sámliról sem tudom tisztába rakni a kalitkát. Most probálok dohányzóasztalt szerezni és arra raknám.

Pepe már rövid távon tud repülni. Nagyon tud hisztizni. Persze állandóan szabadságot szeretne. Napi 4 órát van kinn, igaz ebből 2 órát alszik az ágyamon hasalva. Nekem most Németországban lenne a helyem. Bátyámnak az arany miséje volt tegnap, amire én is hivatalos voltam, de sajnos csak lélekben tudtam vele lenni. Nővéremék ma jönnek haza majd elmesélik milyen volt. Sajnos a derekam nem birja azt a hosszú autó utat. No és a pénztárcám is megcsappant. /Pepe elvitte/

Végre beengedett. Mindig ezzel kell kínlódnom. Pepét a kis jákó babit csütörtök este hoztuk haza. Nem volt vele semmi baj az úton. Még sokat alszik, természetesen nem a rúdon, hanem a kalitka aljában hason és a fejét hátra dugja. Mindig megágyaz magának. Persze ennek nem örülök, mert nem azért teszek alá papírt, hogy összetépve éktelenkedjen a kalitka közepén egy csomóban. Szóval még nagyon baba. A járása is bizonytalan még, kis sete- suta, de sokat gyakorol a kalitka oldalán mászkál sután, de megy már neki. Ma már a vállamra is fel mászott, persze hamar leveszem onnan, mert még nem tud repülni. Nagyon tetszik neki a szemüvegem szára, nekem nem tetszik annyira. Kiváncsi vagyok, hogy a fülemet mikor fedezi fel. Nagyon szelíd, lehet őt simogatni,puszilgatni. Már tudja, hogy a kezemre lépve kiveszem. Jön már az ajtóhoz ha kinyitom. Naponta kétszer kap tápot. Most kezdi enni a magot, gyümölcsöt még nem pedig ott van az is előtte. Szerintem ő a nyugalom jelképe, evés után feldobodik akkor játszik, akkor indul el csámpázva felfedezni a szobát. Nem fél semmitől, bátor kis katona lesz belőle.