Végre beengedett. Mindig ezzel kell kínlódnom. Pepét a kis jákó babit csütörtök este hoztuk haza. Nem volt vele semmi baj az úton. Még sokat alszik, természetesen nem a rúdon, hanem a kalitka aljában hason és a fejét hátra dugja. Mindig megágyaz magának. Persze ennek nem örülök, mert nem azért teszek alá papírt, hogy összetépve éktelenkedjen a kalitka közepén egy csomóban. Szóval még nagyon baba. A járása is bizonytalan még, kis sete- suta, de sokat gyakorol a kalitka oldalán mászkál sután, de megy már neki. Ma már a vállamra is fel mászott, persze hamar leveszem onnan, mert még nem tud repülni. Nagyon tetszik neki a szemüvegem szára, nekem nem tetszik annyira. Kiváncsi vagyok, hogy a fülemet mikor fedezi fel. Nagyon szelíd, lehet őt simogatni,puszilgatni. Már tudja, hogy a kezemre lépve kiveszem. Jön már az ajtóhoz ha kinyitom. Naponta kétszer kap tápot. Most kezdi enni a magot, gyümölcsöt még nem pedig ott van az is előtte. Szerintem ő a nyugalom jelképe, evés után feldobodik akkor játszik, akkor indul el csámpázva felfedezni a szobát. Nem fél semmitől, bátor kis katona lesz belőle.